Még nem jött el a perc…
Amikor tovasurran az Élet;
Csendesülnek a zengő alkonyi fények,
S egykedvűen csüggeteg ősszé
Öregednek a tegnapi ifjú remények.
Még itt vagyok,
Öregedő napom nem szárnyal fent,
De még
Ragyog.
——-
Még nem jött el a perc…
Amikor fellegparipák dübörögnek;
Száraz falevél-halmok sóhajtva zörögnek,
S fagytól nyűgös pirkadatok csókért könyörögnek
A rejtéllyel teli Ködnek.
Még itt vagyok,
Nem tepertek le múló percek
Sem fagyok…
——
Még nem jött el a perc…
Ami eltáncol velem,
Nem gátolom,
És nem siettetem;
S míg az Idő vakvágányára el nem indulok;
Mindvégig teszem a dolgom,
S vagyok.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, február 7 - 21:12
Permalink
Teszed , sokat
Teszed , sokat teszel...csodálatos a mukabírásod!
Vakvágány !?...... nem! ... - Látó Vagy és Az is maradsz! "JÓT! JÓL!" ebben van a nagy titok! "Isten látva lát..."
Én így megfogalmaztam ugyanezt, már túl a 6. X--en : http://www.poet.hu/vers/69849
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, február 7 - 21:18
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)