A költő

Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal?
Szabadságot, szerelmet várt,
s életét adta harci viharban,
lobogó lángként égve magát…
Érdemes volt? Zsarnokra zsarnok,
háborúk, börtön jutott nekünk…
Szeptember végén sem nyíltak virágok,
s ma lázongó ifjoncnak látja szemünk…

Gyújtó szavakkal, mondd, mit ért el?
Jobb lett a világ őáltala?
Vagy csak piciny rést tudott ütni
fásult értelmeken láng szava?
Neve fennmarad…! Igaz, mindig
társul hozzá a forradalom…
mit fényezett, míg el nem csépelt
minden azóta volt hatalom…

Lehet, a nemzet éretlen volt,
s forradalmában szertelen,
és márciusi ifjak között
költőnk rosszkor volt rossz helyen;
- utókor mérlegét billenti
új momentumok serege –
de verseiben óriás volt;
nem vitathatja senki se...!

Szavában, szándékában nemes
– ha nem is annak született –
s ifjú kora hevülő lelkét
egész nemzet értette meg,
s követte őt… Korszellem vétke,
s egy Deák kellett belátni:
nem csatákkal, kiegyezéssel
lehet a Hazát szolgálni!