A magyar kultúra alsófelsőbb és felsőalsóbb rendűsége

Nagyon jó kérdés, hogy mi a kultúra szó jelentése.

Kultúra lehet átfogó is, így szoktak használni civilizaciokra, mint például a mykenei görög késő bronzkori kultúra...

Így helyesnek tartom azt a felvetést, hogy a kultúra javai, mondjuk a találmányok, vagy a lokális eredmények, helyi, földrajzi közösségre jellemző sajátosságok az egységes kultúra részei. Azt azonban ne feledjük, hogy ez csak most van így, korábban, a globális kommunikáció előtt ezek igenis egyedi jellegzetességek voltak, a találmányok pedig csak egy kultúra javát szolgálták ( pl puskapor sok száz éven át elszigetelt kínai találmány volt csak a kínai kultúra védelmi és terjeszkedési céljait szolgálta).

De a kultúra jelenti a szokásokhoz, életmódhoz kapcsolódó viselkedési formák összességét is, ami egy egy csoportot jellemez ( kívülről befelé haladva - emberi kultúra, európai kultúra, görög kultúra, mykenei kultúra, mykenei bronzmuves kultúra stb)

Így a többesböl az egyes fele, vagy akar vissza is haladhatunk.

Kedves Joe!
Én ezt az általad megfogalmazott totális háborút nem érzem, nem is éreztem eddig sem, nem is igazán értem, mit akar ez jelenteni. Ezzel szemben látom, hogy mesterségesen szítják a kedélyeket az emberek között mindkét oldalon, látom, hogy az inga hol ide, hol oda kilendül. Válságos időkben elbizonytalanodik a jövő. Nem tudjuk hová tartunk, ilyenkor a szélsőséges gondolkodás minden irányban túllendül. Egész egyszerűen azért, mert nem tudják az emberek az igazi válaszokat. Aki képes valamiféle jövőképet felvázolni, vizionálni bármelyik oldalon, azt követni fogják az emberek, mert az emberek többsége biztonságra, jövőképre, útmutatásra vágyik. Ez teljesen természetes emberi tulajdonság. A másik teljesen természetes emberi reakció, hogy az elkeseredettség haragot szül. Ez a harag szülte aztán az összes szabadságharcunkat (ez a pozitívum) és az összes véres hatalomváltó "forradalmunkat" (ez a negatívum).
A magyar társadalom mindíg ilyen volt. Ez nem változott az elmúlt több száz évben. Táborokra oszlott és ezek a táborok mindíg túlzásokba estek. Ezért is tetszik nagyon Miklósnak ez a kis szembeállítása, mert nagyon jól rávilágít a helyzet komikumára, és tragikumára egyaránt.  És arra is, hogy az ember bármilyen értékrendet valljon is a magáének, bármilyen világnézeti alapon is áll, az egyetlen helyes döntés középen, a szélsőségektől való elhatárolódásban lehetséges.
A ideológiai szembenállás mai formáját a rendszerváltásnak köszönhetjük, ez szabadította fel az embereket arra, hogy vállalják saját világnézetüket, sőt adott esetben megvédjék, határozottan kiálljanak mellette. Természetesen ezek között a világnézetek között vannak kifejezetten romboló jellegűek, de többségében - én azt gondolom - nem azok.  A világnézeti sokszínűség a rendszerváltás előtt is létezett, bujtatva megvolt az emberekben, de akkor a többségét hatalmi eszközökkel elfojtották és csak egyet: a materialista szemléletű internacionalista, kommunista eszmét támogatták és tűrték meg! Ezért volt az diktatúra! Ezért volt Kádár diktátor, ennek semmi köze gazdasági rendszerekhez. És éppen ezért nincs sem ma, sem az elmúlt húsz évben nem volt Magyarországon diktatúra, legfeljebb erre hajlamos személyek léteztek, léteznek és létezni is fognak! Bármilyen népszerű és divatos manapság ilyeneket kijelenteni, a közhangulatta ellentétben én azt gondolom, hogy Gyurcsány sem volt diktátor és Orbán sem az! 
Ami problémát okoz, hogy a különböző világnézetű vezetők, mennyire markánsan képviselik a sajátjukat? Le akarják-e gyűrni az emberek torkán azt, ami az övék, vagy azzal együtt, hogy a saját világnézetüket tekintik a legjobbnak, mennyire toleránsak mások világnézete iránt?
Ami még nagyobb kérdés: mely világnézet az, amelyet egy demokráciában még el lehet tűrni? Melyik az, amelyik már veszélyes a demokráciára, az ember szabad gondolkodására!
Az én személyes véleményem az, hogy a keresztény gondolkodás nem veszélyes a demokráciára. Azt gondolom, hogy az ateista gondolkodás sem veszélyes a demokráciára. 
Ami szerintem ma veszélyes a demokráciára, az a liberális hedonizmus, amely mögött csupán a puszta emberi önzés, a vágyak mindennél előbbrevaló kielégítése áll. Mert e mögött a "mindenki azt csinál, amit akar" gondolata van, ez pedig nem más, mint anarchia! Szerintem a minden értéket tagadó nihilizmus veszélyes a demokráciára, mert az semmiféle jövőképet nem tud mutatni, és az élet értelmét sem magyarázza sehogy, csak tagad mindent, jót is, rosszat is, összességében szuicid és destruktív. Ez megint csak anarchiához vezet. Természetesen az is veszélyes a demokráciára, ha a tekintélyelvűség túlságosan elhatalmasodik. De bizony a nyugati demokráciák között is vannak tekintélyelvűek, az amerikai demokrácia is ilyen a maga elnöki rendszerével. Amíg négyévenkénti politikai váltógazdaság van, addíg nincs veszélyben a demokrácia! Ezen az új választójogi törvény sem változtat. Az elmúlt húsz év a bizonyíték arra, hogy embertömegek nyerhetők meg az egyik, majd a másik oldal számára! Ez most sem változott semmit!
Nem érted, hogyan képesek hithű keresztények ősmagyar táltosokká válni? Úgy, ahogyan képesek hithű kommunisták megtérni és hívővé lenni, ahogyan képesek liberális gondolkodásúak konzervatívvá válni, vagy éppen fordítva. Minden ember változik élete során. Kifejlődik a személyiségünk és mások leszünk. Ez nem képmutatás és nem köpönyegforgatás, hanem az emberi természet sajátja. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy gyermekként mennyire utáltuk, ha a szüleink megmondták mit tegyünk, szülőként pedig ugyanezt tesszük a gyermekeinkkel! Miért ne történne meg ez a változás embertömegekkel?
Egy régi, bibliai példa: Virágvasárnapján Jeruzsálem népe ujjongva fogadta a szamárháton bevonuló Jézust, öt nappal később ugyanez a tömeg magából kikelve üvöltötte Pilátus kérdésére, hogy "Feszítsd meg!" Ilyen az ember! Ilyen a tömeg! 
Ezért fontos, hogy a gondolkodó emberek higgadtan szemléljék a világban, a társadalomban zajló eseményeket. És sem egyik, sem másik irányba ne engedjék magukat felültetni. Ugyanis a politika erről szól. Egy tömegeket manipuláló óriási társasjáték, ahol a az egyének azt hiszik, hogy jelentőségük van, valójában csak bábuk a játékasztalon.

Érdekes a vitátok, mert olyan kérdések kerülnek szóba, amelyek közül sok engem is foglalkoztat. Egy kis részletet mesélek el a magánéletemből, ha nem untat. A két fiatalabb gyerekem '83-ban és '85-ben, tehát az "épülő szocializmus" (és nem a kommunizmus, ahogyan ma illik mondani) kifutó éveiben született. Igyekeztünk valódi liberális módon nevelni őket; ennek része volt az is, hogy minden apró voantkozásban (már az utónevük kiválasztásában is) figyeltünk arra, hogy ha úgy alakul, különösenn megrázkódtatás nélkül beilleszedhessenek a világ bármely pontján elfogadott szokásokba, kultúrába. Mit tesz Isten - lassan tíz éve Londonabn találtak "átmeneti" otthonra. Itt térek vissza egy mondatodra, Joe: az én "lelki bőröndöm" gyakorlatilag összekészítve áll, bármikor hátat fordíthatok egy olyan helynek, ahol "el kell takarnom a kék kört vagy a bíbor háromszöget".

Érdekes folyamat az, ahogyan nálunk a "liberális" jelző valóban káromkodássá vált. Ezt én két okra vezetem vissza: egyrészt egy pártalakulat működésére, amely totálisan ledarálta önmagát, másrészt arra, hogy a valódi liberalizmus eszmei komponenseinek a mai Magyarországon egyszerűen nincsen többé bázisa. Ebből a szempontból is "lógok a levegőben", hiába vagyok szavazópolgár. És mivel sem a '48-89' közötti múlt, sem a '19-'44 közötti múlt rekonstrukciója nem vonz, egyszerűen nem veszek tudomást az itteni pártpolitikáról, annyira nem, hogy a magam részéről kb. tíz év óta egyiknek a képviselőit sem támogatom nemcsak politikailag, de anyagilag sem - megtaláltam a módját. Megtaláltam a kedvteléseimet is, no meg kezdenek a gyermekeim maguk is termékenyek lenni, ez most már három unoka; van kit tanítgatnom, és van mire: ugyanarra, mint akkoriban a gyerekeimet.

Elnézést a szmélyes vonalért, ez most valahogy "kiömlött"...