A meg nem születetthez
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, november 18 - 18:20
Göndör aranyhajad lett volna talán...
és álomban úszó, halványkék szemed -
mosolyod bevarrná a léleksebet...
neved gyöngysor lenne az élet nyakán.
Lábad szaladna, mint futótűz erdőn,
lármásan csacsogva, törve csendeket -
majd, amíg gyorsléptű vágyad kergeted,
karomban pihennél gyengén, esendőn.
Mondanád nekem, hogy búsak a napok,
vagy vidámak, miként akkor épp érzed -
hogy olykor hajnalban a holdat kérded,
miért lesz jókedved, ha rád bazsalyog?
Szabadság-madarat hagytál itt bennem,
Te, ki sajnos soha meg nem születtél -
hozzám ragadtál, tán egy ízületnél...s
emlékezem Rád sok elvetélt percben.
(2015. november - átdolgozás)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 A meg nem születetthez.jpg | 57.6 KB |
Hozzászólások
lnpeters
2015, november 18 - 18:37
Permalink
Káprázatosan szép részei
Káprázatosan szép részei vannak ennek a versnek - de még nincs készen. Ez például csodaszép:
"Lábad szaladna, mint futótűz erdőn,
lármásan csacsogva, törve csendeket -
majd, amíg gyorsléptű vágyad kergeted,
karomban pihennél gyengén, esendőn.
Ez is kiváló:
"Göndör aranyhajad lett volna talán...
és álomban úszó, halványkék szemed "
Ez szép sor, de a jelenlegi helyén nem érzi jól magát:
"mosolyod bevarrná a léleksebet..."
Ez meg az egyik legszebb sor:
"neved gyöngysor lenne az élet nyakán."
Akad azonban motyogó, költői erőt apasztó sor is. Mint ez:
"vagy vidámak, miként akkor épp érzed -"
Azt gondolom, a záró strófának sokkal erősebbnek kell lennie. Nem biztos, hogy ki kell mondani még egyszer, hogy nem született meg, a cím igen erős, ne gyengítsük...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2015, november 18 - 18:54
Permalink
Nagyon köszönöm, László, hogy
Nagyon köszönöm, László, hogy ilyen aktív figyelmet szántál versemre. Igazán jólesik. Évek óta bennem van ez a néhány gondolat és úgy éreztem egy idő után, hogy ezeket le kell írnom. Többször átdolgoztam, "vacakoltam" vele. Valószínűleg még mindig rászorul némi simogatásra, ám... nehéz ráhangolódnom. Elő-előveszem, ha olyan hangulatba kerülök. Dicsérő szavaidért és kritikai megjegyzéseidért is hálás vagyok, az utóbbiakat majd fontolóra veszem. (Bár én a zárást elég "erősnek" érzem, talán tévedek.) Üdv. Éva
lnpeters
2015, november 18 - 19:22
Permalink
Érdemes rendbe tenni, mert ez
Érdemes rendbe tenni, mert ez nagyon jó vers lesz. Már csak a csodálatos élményért is, amit akkor érzel majd, ha valóban befejezted az alkotómunkát.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2015, november 18 - 19:33
Permalink
Én már éreztem néhányszor ezt
Én már éreztem néhányszor ezt ezzel a verssel kapcsolatban is. :) Aztán jöttek az újabb ötletek hozzá és újból azt mondtam: oké, rendben van. Utána ismét...stb...stb. (Kíváncsi vagyok, hogy konkrétan mire gondolsz., azaz... leírnád a Te verziódot az egyes részekkel kapcsolatosan? Nagyon érdekelne, szívesen olvasnám. Elviselem itt is, de jöhet levélben...mindegy.) Szép estét. Éva
lnpeters
2015, november 18 - 19:45
Permalink
Évi, ehhez én nem nyúlhatok
Évi, ehhez én nem nyúlhatok hozzá. A Te ihleted. A Te élményed. Szent. Engedd érkezni a sorokat. Gyakran vagyunk úgy, hogy éppen azt a kifejezést, sort, szókapcsolatot kell a végén kiselejteznünk, ami elindította a folyamatot. Jobb "jön" nála.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2015, november 18 - 19:48
Permalink
Igazad lehet, de azért
Igazad lehet, de azért örülök, hogy ezt megbeszéltük. :)
Becca
2015, november 18 - 22:19
Permalink
Néha eltudom magam
Néha eltudom magam ragadtattni azoknál a verseknél, amelyek mgérintenek. Próbálok most nem ömlengős lenni Évi, gyönyörűen írtál a fájdalmadról. Ez a vers meg fog bennem maradni.
Sztancsik Éva
2015, november 19 - 19:17
Permalink
Ennek nagyon és őszintén
Ennek nagyon és őszintén örülök, kedves Becca. Sokunk élt meg hasonlót (én sajnos többször), de igyekeztem "győzni", s ha a négy gyermekemre nézek... talán egy piciny csatát nyertem is. :) Üdvözöllek szeretettel. Éva
Haász Irén
2015, november 19 - 16:21
Permalink
A tizedik sornál én is azt
A tizedik sornál én is azt érzem, amit Laci. És még a bazsalyog...az nagyon nem illik ebbe a gyönyörű versbe.
Gratulálok, Évikém.
Sztancsik Éva
2015, november 19 - 19:19
Permalink
Jajmár! A "bazsalyog" olyan
Jajmár! A "bazsalyog" olyan szép szó és annyira ritkán használjuk. :) Én meg úgy örültem, hogy be bírtam építeni. Hm. Egyébként nagy szeretettel köszönlek. :) Majd gyötröm magam azon a néhány soron. Éva
Haász Irén
2015, november 21 - 13:24
Permalink
Évi, nekem nincs gondom a
Évi, nekem nincs gondom a bazsalyoggal - csak ide, ebbe a versbe nem érzem valónak... A szó kicsit gunyoros, somolygó, lenéző kinevetés tartalma miatt.
Sztancsik Éva
2015, november 21 - 18:41
Permalink
Drága Irén! Az én tudomásom
Drága Irén!
Az én tudomásom szerint a bazsalyog szó nem gunyoros és főképp nem lenéző tartalmú. :) Az igaz, hogy somolygós és inkább ravaszdis, mint bármi egyéb. Tehát: ravaszul mosolygónak mondanám azt, aki bazsalyog. Örülök, hogy visszajöttél, nagyon örülök, hogy így elpolemizálunk. :) Szeretettel. Éva
hubart
2015, november 20 - 08:08
Permalink
Engem a tartalom nagyon
Engem a tartalom nagyon megérintett, sok szülő problémájáról szól a versed, és igencsak hiánypótló, mert ezekről a dolgokról kevesen beszélnek. A Laci meglátásain érdemes elgondolkodni, részleteiben talán lehetne finomítani rajta. A bazsalyog engem nem zavar, szerintem szép, árnyalt kifejezés.
Sztancsik Éva
2015, november 20 - 19:00
Permalink
Köszönöm szépen, Feri.
Köszönöm szépen, Feri. Tanulságos és jóleső hozzászólás volt. :) (Tényleg... alig gondoltam bele, hogy mily kevés az efféle iromány.) Az említetteken pedig törni fogom a fejem, de nem most, kicsit később. :) Egyelőre elég volt. Üdvözlettel. Éva