A parton

A parton satnya fürtű bodzaág,

tövében száraz fűben vadvirág,

illatos réten szellő - kincset ér,

ágakat penget húrja, úgy regél.

Bokornak mélyén apró fészek ül,

fióka éhes hassal szenderül,

az anyja cserjés szélén őrködik,

amíg az csőrét tátva álmodik.

A hőség rekken, izzik még a nyár,

esőre várva lázban ég a táj,

tücsökhad néma, régen nem zenél,

megváltást várva égtől így remél.

Leszáll az est, az éjjel ráhajol,

az ében féltőn mindent átkarol,

duzzadó felhő lassan megtelik,

s zendülő égből áldás érkezik.