A sebtépő

Beküldte Csilla - 2016, december 1 - 10:15
 
 
Szíveden égő sebhelyed,
téped, a varja felreped.
Mennyi igazság dől alóla?
Hangos a sajgás, nem csalóka?
 
Lüktet az élet főere, 
cseppen a véred kőre le,
s mintha csak álnok árnyad súgna:
majd, ha begyógyul, tépd fel újra!
 
Dermedő éjben hallgatod;
ördögi minden hajlamod?
Préda vagy áldozat-merészen,
talmi szereplő vélt mesédben.
 
 
 

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, december 1 - 20:24

Dallamos, míves, lelkem-érintő. Üdv. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, december 2 - 12:39

A sebeinket tépve-zúzva 

ne kétkedjünk, ha démon súgna

önsorsrontó litániát!

Hallgassuk csak Isten fiát...

hubart képe

hubart

2016, december 2 - 21:37

Szép, választékos, ritmusos. 

Csilla képe

Csilla

2016, december 3 - 11:32

Köszönöm szépen mindhármótok figyelmét! Irénke, a rögtönzött versedért külön köszönet!  

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/