A tél arca
Beküldte Mysty Kata - 2012, december 15 - 18:19
Javított!!!
Mysty Kata : A tél arca
Tekergő hűvös szélben,
nyomokon sűrű léptek.
Fáradtak a távol'ok,
közelben sűrűn jégcsepp.
Fehérség biz' elvakít,
csendje már - már süketít.
Járókelő hótoló,
erős keze markoló!
Tél arcára simul a
lelassult idő nyűgös,
dermedt kézszorítása;
- lélegzet visszatartó.
Repül egy-két hógolyó,
- örömre megvirradó.
Hiszen havas hamvasan
- olyan napcsiklandozó.
Fáról söprűként pereg...
a hókása friss, szeles.
Hevít adventi ének,
heve sorsunkba éget.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, december 15 - 20:19
Permalink
Nagyon szép, életteli képek.
Nagyon szép, életteli képek. Picit fucsa a fetrengő szél, de értem.Ölellek.
Mysty Kata
2012, december 15 - 22:18
Permalink
Igen, de nem tudok
Igen, de nem tudok szinonímát..majd talán agad később! Puszim!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, december 16 - 11:22
Permalink
Kedves, fiatalos lendület
Kedves, fiatalos lendület jellemzi rövidsoros téli versedet. A ritmus és rímképlet eléggé esetleges, a sorok hol hat, hol hét szótagosak. A távolokat bátran egybe lehet írni, és idézőjel sem szükséges. Néhol nem igazán értem a képeidet, de lehet, hogy nem is szükséges, mert inkább hangulati elemkét használod. Például nem találkoztam még illatozó hósöprűvel, bár ki tudja, manapság a piacon bármi megjelenhet, az adventi ének is inkább várakozással teljes, vagy magasztos, mintsem süvítő, és azt sem értem, hogy mit és hogyan éget a sorsunkba. Ha ezektől az értelmezési problémáktól eltekintek, akkor viszont érzem a vers lenge üdeségét.
Mysty Kata
2012, december 16 - 18:48
Permalink
Ferenc nagyon hálás vagyok ,
Ferenc nagyon hálás vagyok , igazad volt! Javítottam! Szeretettel ölellek és a segítségedre továbbra is számítok!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"