A távlatról
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, május 8 - 16:06
Összezsugorodott a holnap,
kicsivé lett, mint apró gyöngyszem -
tartottam tenyeremben könnyen,
s dúdoltam neki sárga holdat.
Szaladtam az ablakhoz lesni,
hogy feljött-e már az én csöppem -
de sajnos megbotlottam közben...
s gyöngyöm nem látja mától senki.
(2016. április-május)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 A távlatról.jpg | 20.54 KB |
Hozzászólások
Haász Irén
2016, május 8 - 18:48
Permalink
Tündéri. Varázsa van,
Tündéri. Varázsa van, ugyanakkor elég komor...:))
Sztancsik Éva
2016, május 10 - 19:37
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke.
Köszönöm szépen, Irénke. Nagyon kedves tőled e kis jellemzés. :) Örültem.
Bieber Mária
2016, május 10 - 17:36
Permalink
Kedves Éva! Tömör és mégis
Kedves Éva! Tömör és mégis sokatmondó! A holnap, azaz a távlat egy idősödő ember számára egyre fogy, összezsugorodik itt a földön. Még amit beleképzel, abban is csalódhat. Tetszik szomorkás hangulatú versed.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, május 10 - 19:38
Permalink
Szeretettel köszönöm, kedves
Szeretettel köszönöm, kedves Mária, hogy olvastál, véleményt fűztél. Örömmel tölt el, ha szívesen voltál és nem bántad meg a vendégeskedést. :)