Adj Uram

Faluvégi népnek
fenyő lopott ága,
dérrügyei szépek,
jégcsap a virága…

Alatta nincsen más,
csak dió, meg alma,
angyalhaj zúzmarás
a gazdag hatalma.

Szegény ember lelkét
jégpáncél borítja,
virágos jókedvét
a nincs szomorítja,

adósság, bú bántja,  
néha a macskajaj,
szívét görcsbe rántja
gyermeki nagy zsivaj.

Emeld rá szemedet
mindannyiunk Atyja,
aki a kegyelmet
ingyen osztogatja.

Szánd meg a jó apát
ha fogytán reménye,
acélos jó kapát
adj erős kezébe.

Anyának jó kedvet,
illatos kenyeret,
ígért túzok helyett
ne silány verebet.

A gyereknek irkát,
könyvet a markába,
kis lábára csizmát,
szerencsét sarkába.

A szegény a gonddal
hiába küszködik
buzgó szorgalommal,
falakba ütközik.

Gazdagnak - kéz alatt -
adj erőt, szép hitet,
bontsa le a falat,
amit ő épített.

2009. 12. 25.

Megjegyzés: Mint látjátok, régebbi versem, van benne jó néhány ragrím, meg gyenge asszonánc. Ma biztosan másképpen írnám. Azért mégis feltettem, mert a téma sajnos, egyre aktuálisabb.