Álljatok meg fellegek!
Beküldte kékszem - 2015, szeptember 28 - 16:55
Becsukom a szemem,
s ki nem nyitom addig
míg fekete felhők
alatt járhatok csak.
Tegnap még ragyogott
a Nap, hová tűntek
a fényes sugarak?
De mi lehet velünk,
ha a fény elkerül
minket, és keletről
nem jönnek a fények,
csak mogorva, sötét
fekete fellegek,
és megállítani
nem vagyunk képesek.
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, szeptember 28 - 20:22
Permalink
Ezt is olvastam. (Gyors
Ezt is olvastam. (Gyors vagyok, mint a rotakapa.) Véleményem az előző versednél. Üdv. Éva
Mysty Kata
2015, szeptember 29 - 11:05
Permalink
Jönnek mogorva fellegek,
Jönnek mogorva fellegek, nékik Ellen nem terem...Inspiráló vagy!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2015, szeptember 29 - 11:09
Permalink
Kedves Jankó, érzek némi
Kedves Jankó, érzek némi aktuális mögöttes tartalmat, utalást a versben, ami mindjárt magasabbra emeli egy egyszerű kis pillanat-, érzés-leírásnál! :)
Bieber Mária
2015, október 1 - 17:45
Permalink
Tetszik, különösen az
Tetszik, különösen az áthallásossága miatt!
Bieber Mária
(Hespera)