Atlantisz hívása

Valami újra felsziszeg,

Valami egyre közeleg;

Egyre gyűlnek

Seregelnek

A vízözön-fellegek.

—–

A világ? Gyanútlan, buta.

Globalizáltan ostoba,

Talán fel sem ocsúdik soha.

A globalizált létezés

Üdvösségnek nagyon kevés,

Nem az élet

Aranyalmafája,

Hanem csak a süket világ

Kopár

Golgotája.

—-

Valami ront földet-eget,

Valami újra fenyeget;

A Halál már ünnepelve

A világgal

Enyeleg.

—-

Globalizált pénzuralom

Áporodott,

Rohadt-alma

Hatalma,

Mint a szikraesőbe vetett szalma.

——-

Valami áttör nem-hiten

Felénk ront sápadt réteken;

A Lét íze keserű,

És terjed

Egyre terjed

A deja vu…

—–

Valami újra felpörög,

Valami ismét itt röhög,

Elsötétült a Teremtés

És a Menny

Dörög.

—–

Sziklasírból,

Tengersírból

Ki kellene jönnöd,

Ahelyett, hogy a létedet

Elfakuló

Emlékekbe öntöd.

—–

Ördög röhög,

Lét könyörög,

Fortyog, zajong

Már az Áradás,

Nem segíthet más:

Csak a Feltámadás.

—-

Valami karmos láb dobog,

Valami újra itt kopog;

Globalizált gyanútlanság

Lapos agya

Csikorog.

—-

Utazgatnak,

Sikkasztgatnak,

Gondolkodni halasztgatnak,

Problémákat marasztgatnak,

Szabadságról csak a pénz beszél,

Azt hiszik, hogy vízözöntől

Véd

Az útlevél.

—–

Jöjj, Atlantisz,

Jöj elő,

Fényesedjék az idő;

Térjen észre

A részeges

Ráció,

Légy szenzáció,

Hogy az álszent és idétlen

Globalizáció

Mégse legyen

Az utolsó stáció.