Az élet fája

A élet fája
 

Él az Élet, fája kérges,
De a kedve sose kétes,
Évek múlnak, sok gyűrűt húz,
"Menny' asszonya "örömmel túsz!
Az élet vágyát ő kínálja,
Sziklaszilárd, mindig várja
Vőlegényét, kart kitárva....
Eső mosta sziklafalon,
Lábát vetve, minta azon!
Hogyha, szél fúj, meg - meghajlik,
Gyökerével kapaszkodik.
A nap hinti rá sugarát,
Issza, issza a mámorát!
Levelein játszik kicsit,
Így szokta ezt húzni mindig,
Mint szél a hegedűjét.
A kedv pompája ez az egész!
MystyKata