Az úzvölgyi temetőben

 
a 2019-es úzvölgyi incidens emlékére
 
Fenyők hegyén a fény szitálni látszott, 
figyelte, lent milyen hitet takar,
hogy gyújt a sírokon örök pilácsot
a hősökért imádkozó magyar.
 
De völgybe gyűlt egy fékevesztett horda,
démonjaik dühét uszítva ránk,
azért, hogy életünket eltiporja,
hogy higgyük el: nincs múltunk, nincs hazánk. 
 
Milyen harag jutott e vad fekélyig,
mit félelmük s az indulat kavart,
hogy hűs betonkeresztek árnyán félik 
a holtakért imádkozó magyart.
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Szép ritmusú, szomorkás versed nagyon aktuális, tetszett.

Csilla képe

Köszönöm, hogy olvastad, Irénke, és hozzászóltál. Nem mai vers, de elém akadt a napokban.
 

 

lnpeters képe

Nagyszerű! És aktuális!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Vaskó Ági képe

Sajnos még most is aktuális, ez a remek írás.

Gratulálok Csilla!

Vaskó Ági

Csilla képe

Köszönöm szépen, Ági!

 

hubart képe

Komoly téma, súlyos mondanivaló egy nagyszerű versben! Kedves Csilla, szeretettel gratulálok! :) 

Csilla képe

Köszönöm szépen! :)