Bál után
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, március 3 - 18:59
Úgy jöttél mellettem, mint ki menni készül;
fogtad volna kezem, de nem tetted végül. -
Hatalmas sóhajtás szakadt fel melledből:
- Táncolj velem kérlek, testestől-lelkestől.
És táncoltunk másnap és harmadnap ismét;
(te, aki olvasol, ezt már el sem hinnéd...) -
margaréták nyíltak minden léptünk után,
szegfűket fújt a szél hajunk közé puhán.
Így láttam akkor én. Csodát szakajtottam.
És víz nélkül is élt, szívemből hantoltan. -
Elégnek gondoltam lélek-napsugaram,
azt, hogy itt bennem sütsz hétágra, untalan.
.....
Gyémánt-csillogásunk megtört nemsokára,
összes bálunk ott ring emlék-gondolába'. -
Sodródnak még kicsit a parthoz ütközve...
hullámtalan sorsunk a mélybe üldöz le.
(2016. február)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Bál után.jpg | 86.6 KB |
Hozzászólások
Bieber Mária
2016, március 4 - 17:00
Permalink
Kedves Éva! Nagyon szépnek
Kedves Éva!
Nagyon szépnek találom versedet. Nosztalgikus emlékezés tele mesebeli bálok képeivel. Szép, a vége pedig szinte sorsszerű. Talán csak a "szívemből hantoltan" kifejezést nem értem: szívemmel hantoltan? A hant az elmúlást sejteti, de itt még inkább betakarásról van szó, érzésem szerint.
Szeretettel gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, március 4 - 21:10
Permalink
Kedves Mária! Nagyon köszönöm
Kedves Mária!
Nagyon köszönöm elemző hozzászólásodat. :) Én úgy is ismerem ennek a szónak a jelentését, mint: kiforgatni, kiásni, kihantolni. Igaz, ide nem tettem elé a igekötőt. Olyan... egyértelműnek véltem. Talán csak számomra az. :) Örülök, hogy jöttél. Szeretettel. Éva
Sztancsik Éva
2016, március 5 - 12:01
Permalink
Rájöttem, hogy miért
Rájöttem, hogy miért hagyhattam el az igekötőt. Ugyanis: ha szívemBE hantoltan, akkor az valóban rá-és bele, ám ha szívemBŐL, akkor azt kifelé forgatva gondolom. Üdv. Éva