Csillagokban, könnyeimben
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, április 14 - 18:31
Felnézve a csillagok szemébe...
gyógyírt kenek szerelmem sebére -
ott lobogsz az ég tüzes alkonyán,
fénnyel szórod éjente félszobám.
Betöröd vad lovát a hajnalnak...
arcomon üdébb színnel baktathat -
rám-csókolod a nappalt biztatón,
majd dúdolod esténként altatóm.
Őrzöl engem hangtalan mesékkel...
kívánom, hogy hűséggel mesélj el -
(néma szád mélybelehel, lelkemig)
érzem, hogy a mosolyom elcsenik.
Könnylével szökdösnek a kacajok...
nedvükben oly sok emlék kavarog -
ölbe hullnak az okosabb cseppek,
maradjál kedvesem bennük veszteg.
(átdolgozás: 2016. április)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, április 16 - 20:04
Permalink
Őrzöl engem hangtalan
Őrzöl engem hangtalan mesékkel...kívánom, hogy hűséggel mesélj el " Szép lírai hangoddal megsimogattál!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, április 17 - 13:06
Permalink
Nagyon örülök, ha ez a
Nagyon örülök, ha ez a véleményed, kedves Kata. Szívből köszönöm. :)