Derűs novemberünk
Beküldte lnpeters - 2012, november 14 - 22:53
Derűs novemberünk pihen
Zörgő levélszőnyegen;
Köszönöm, hogy mindig velem
Vagytok: Te, s a Szerelem.
——–
Csendes, esti világ felett
Arany fényű Hold lebeg;
Amíg élek, megmaradok
Estéinknek és Neked.
——
Jönnek-mennek őszök, telek,
Dörmögő novemberek;
Fenn a Nyűgös vén Tejút is
Panaszosan nyekereg.
—–
Évtizedek szaladgálnak,
Mint az éhes mormoták,
Mi öregszünk, és a világ
Évről évre ostobább.
——
Csendes esti hazatérés
Életünk novemberén;
Összebújik a Szeretet;
A kicsi ház, Te, meg én.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, november 15 - 11:47
Permalink
Nagyon szép!
Nagyon szép!
Mysty Kata
2012, november 15 - 16:50
Permalink
Nagyon szép!
Nagyon szép!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, november 16 - 13:04
Permalink
A tartalom, a forma nagyon
A tartalom, a forma nagyon szép. A nyekergő Tejúton kicsit elgondolkoztam, de elfogadom mint kitágított metaforát, tudni illik, hogy az idő szekere nyekereg rajta. A szaladgáló éhes mormotával viszont nem tudok mit kezdeni, mert annak az állatnak inkább az aluszékonyságára szoktunk hivatkozni.