Egy kőbálvány vallomása
Beküldte hubart - 2012, november 6 - 19:35
Mert kőkemény ember voltam,
megköveztek, elpatkoltam.
Előre mentem követnek,
csendben mások is követnek.
Kőszívemben emlékfoltok,
álmaimban rózsát oltok.
2011. jún. 18.
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, november 7 - 07:32
Permalink
Frappánska Ölellek
Frappánska
Ölellek
M. Karácsonyi Bea
2012, november 7 - 08:17
Permalink
Nagy mondanivaló!Tetszett!
Nagy mondanivaló!Tetszett!
Mysty Kata
2012, november 7 - 11:39
Permalink
Jaj ,de szépet
Jaj ,de szépet látok!!!!Húr-rát kiáltok!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, november 8 - 15:12
Permalink
Köszönöm figyelmeteket!:)
Köszönöm figyelmeteket!:)
Haász Irén
2012, november 8 - 16:15
Permalink
Ötletes, játékos, szellemes.
Ötletes, játékos, szellemes. Nagyon jó...:)
hubart
2012, november 9 - 08:30
Permalink
Köszönöm, kedves Irénke!:)
Köszönöm, kedves Irénke!:)
hubart
2012, november 9 - 08:33
Permalink
Jól látod! Az a két sor
Jól látod! Az a két sor üzeni, hogy ez a vers nem csupán öncélú nyelvi játék. :)