Egy retúrt!
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, március 5 - 13:48
(Síneken, gyalog)
Nem tudok jó lenni, mindent elrontottam.
Bennem sátán táncol, gyakorol bomlottan.
Most lelkemmel ropja, ugyan mivé válok?
Főördög leszek majd; jobb, ha odébbállok.
(Sok állomásra beérve)
Vagy csak lázálom ez, képzelet-szülemény?
Azt sugallni felém, hogy énem holt remény?
Hogy olybá tűnhetek, mint ősöm; magyarán:
figyelni kell engem, mert lehetek... anyám?
Netán más hozta ki ezt az ellenszenvet?
Ez a mélyről törő... vajon milyen szerzet?
Van neki emléke? S hol a bölcsessége?
És mily' nagyhatalom bújhatott testébe?
Görcsös igyekezet nem mutathat utat...
ha nem látsz már engem, leült itt a tudat -
ücsörög agyamban és egyre csak kérdi:
lenne jegy amarra?... olyan... menettérti.
(2016. március)
Hozzászólások
hubart
2016, március 5 - 14:29
Permalink
Ez a vers igen jó szerintem.
Ez a vers igen jó szerintem. Nemcsak tartalmilag, de formailag is. Gratulálok!
Sztancsik Éva
2016, március 6 - 15:12
Permalink
Nagyon köszönöm, Feri. Igazán
Nagyon köszönöm, Feri. Igazán jólesik a véleményed. Üdv. Éva
lnpeters
2016, március 6 - 15:27
Permalink
Nagyon jó és érdekes vers.
Nagyon jó és érdekes vers.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2016, március 6 - 15:39
Permalink
Nagyon örülök, ha annak
Nagyon örülök, ha annak tartod, Miklós. Köszönöm szépen figyelmedet. Éva