Élek is, nem is

 Senkinek nem létezem,
elvesztem,
mégis látnak az utcán:
véletlen,
nagy kutyák ették meg az
életem.
Nem vagyok,de mindenkit
szeretek,
nem hiszik mások, csak a
gyerekek.
Bennük még él az élet,
nincs veszély,
mind többre hajtja őket
a szenvedély.
Egymás után ülnek a
a hintára,
azt mondja anya, elég
lesz mára.
Ne jussanak oda, hol
én vagyok,
őket őrizgetik az
angyalok.
Engem az ördög vitt el
messzire,
de sokszor visszatérek
e helyre.
Olyankor aztán ismét
nem élek,
míg fel nem ébresztenek
a gyermekek.