Fáradt vers

Beküldte Braunel - 2012, április 4 - 20:57

Órák, napok,
Fáradt vagyok.
Most kéne talán lepihennem.
Nincs szín, se fény
És nincs remény.
Elalszik a láng a szememben …

Volt egyszerű,
Bájos derű.
Mert, volt öröm is ez az élet.
Halk, bús imák,
Ez, más világ.
Itt el fog aludni a lélek ...

Fagyott rögön,
Csak rút közöny,
Mi, villan a gúnykacagásból.
Görbült idő,
Ha vissza jő;
Majd eltűnök én e világból ...
 

Hozzászólások

Toma

2012, április 5 - 00:40

Mintha egy másik korábbi verseiben is ez lett volna a forma ha jól emlékszem (talán az Aprilis?)? Én nagyon kedvelem ezeket a ritmusvaltasokat, így ezt is!


hubart képe

hubart

2012, április 5 - 14:08

Kedves Barna, csatlakozom Toma véleményéhezm jó ez a formai változatosság. A tartalomhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy mindnyájan éreztünk már hasonlót, de reméljük, ezek csak múló tünetek!::))

Áldott ünnepet kívánok Neked és kedves családodnak!

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, április 5 - 16:59

Néha mindannyian így érzünk.Ezt a lelki válságot szépen megfogalmaztad a versben, ami azért csak-csak tovaröppen és a hit, a remény mindig segít...

lnpeters képe

lnpeters

2012, április 5 - 22:27

De ismerős!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Braunel

2012, április 8 - 05:23

Köszönöm Nektek ...