Fáradt vers
Beküldte Braunel - 2012, április 4 - 20:57
Órák, napok,
Fáradt vagyok.
Most kéne talán lepihennem.
Nincs szín, se fény
És nincs remény.
Elalszik a láng a szememben …
Volt egyszerű,
Bájos derű.
Mert, volt öröm is ez az élet.
Halk, bús imák,
Ez, más világ.
Itt el fog aludni a lélek ...
Fagyott rögön,
Csak rút közöny,
Mi, villan a gúnykacagásból.
Görbült idő,
Ha vissza jő;
Majd eltűnök én e világból ...
Hozzászólások
Toma
2012, április 5 - 00:40
Permalink
Mintha egy másik korábbi
Mintha egy másik korábbi verseiben is ez lett volna a forma ha jól emlékszem (talán az Aprilis?)? Én nagyon kedvelem ezeket a ritmusvaltasokat, így ezt is!
hubart
2012, április 5 - 14:08
Permalink
Kedves Barna, csatlakozom
Kedves Barna, csatlakozom Toma véleményéhezm jó ez a formai változatosság. A tartalomhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy mindnyájan éreztünk már hasonlót, de reméljük, ezek csak múló tünetek!::))
Áldott ünnepet kívánok Neked és kedves családodnak!
M. Karácsonyi Bea
2012, április 5 - 16:59
Permalink
Néha mindannyian így
Néha mindannyian így érzünk.Ezt a lelki válságot szépen megfogalmaztad a versben, ami azért csak-csak tovaröppen és a hit, a remény mindig segít...
lnpeters
2012, április 5 - 22:27
Permalink
De ismerős!
De ismerős!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Braunel
2012, április 8 - 05:23
Permalink
Köszönöm Nektek ...
Köszönöm Nektek ...