Felhőtánc
Lila fátylamban megnyugszik a nap,
s mikor sziklára ejtem könnyeim,
elviszi hírét a Szinva-patak,
s beissza a föld az emlékeim.
Széllel cikázom minden hajnalon,
gondterhes gúnyám vihar tépi szét;
magam harmatként rátok hullatom -
sóhajom nyomán zöldül ki a rét.
Boldogan fürdök meg benned, tavam,
csobbanásod az egekig felér,
tiszta tükrödben láthatom magam -
jeged fényes lesz majd és hófehér.
Kedves erdőm, ki érinteni vélsz,
terád is essen kéklő zuhatag;
széltépte ruhád eldobni se félsz,
hó alatt vársz új tavaszt álmatag.
Hűs cseppjeimben bennetek vagyok:
s újfent leszek zöld, sarjadó remény,
szerelmetekből friss erőt kapok:
érzem, engem is eláraszt a fény.
Egymástól távol, ám egyek vagyunk,
s mi tudjuk, hogy a körforgás örök:
születünk majd és újra meghalunk,
így tágulnak a szeretetkörök.
Csatolmány | Méret |
---|---|
291941_241599859216383_100000991134161_704716_8282323_n.jpg | 80.08 KB |
Hozzászólások
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 7 - 20:28
Permalink
Gyünyörűek a Te tavaid
Gyünyörűek a Te tavaid Ildikó...Kedvenc már most.Élnek a képeid...gratulálok.
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 7 - 20:39
Permalink
Igen, de én a lelked tavaira
Igen, de én a lelked tavaira gondoltam, hiszen ez a tó te magad vagy.Szépséges vers.
lnpeters
2011, november 7 - 20:44
Permalink
Most már nem az első versedet
Most már nem az első versedet olvasom, Ildi. Azt hiszem, ez a fajta nagyon sejtelmes, finom és mégis kozmikus erejű létösszegzés a Te költészeted egyik legfőbb jellemzője. Idő, táj, lélek, szellem és egyéniség lágy, örökmozgó harmóniája a mikro-és makrokozmoszt egyszerre megjelenítő végtelenben - ahogy csak Rimanóczy Ildikó tudja.
Gratulálok a vershez.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, november 7 - 20:57
Permalink
Szeretem a lelekbe szőtt
Szeretem a lelekbe szőtt tajfesto liradat. De: elfogultságot kell bejelentenem Es nem elemzek, a szinva patak miatt. Gyerekkorom amellett telt... Szip-szip... Szipogok. :)
Toma
2011, november 7 - 21:56
Permalink
Köszi a zsepit :) a Hámori
Köszi a zsepit :) a Hámori tavon horgasztam először. A vízesés gyönyörű (József Attila : Oda című verse arról szól).
Meg kell nezned. A palotaszallo gyönyörű.
A Szinvat meg gyerekkorunkba önszorgalomból sokszor kitakaritottuk a zuhogoknal (12-13 évesen)...
Azt hiszem írnom kell verset erről, megihlettel.
Toma
2011, november 7 - 22:59
Permalink
Hat nem igaz, kinzol...
Hat nem igaz, kinzol... Kisvasút... Kisvasutazas az első szerelemmel :)
Justice
2011, november 7 - 21:31
Permalink
Szép, kerek, egész.
Szép, kerek, egész. Kifejezetten élmény volt olvasni. Sodor a ritmus és lágyan simogatnak a szavak. Talán egyszer sem akdtam meg, annyira folyamatos a gondolatmenet, ahogy végigvezetsz a körforgásban. Gratulálok.
Cseri János
Weinberger
2011, november 7 - 23:15
Permalink
A trilógiád két előző
A trilógiád két előző darabjával mércét szabtál, és szerintem ahhoz, hogy a megkoronázó darab is elérje azt a szintet, érdemes beletenni a kívánkozó apró javításokat.
Egy sorod hallhatóan hosszabbá sikeredett a többinél: "hópaplan alatt vársz tavaszt álmatag" - ezen biztosan lehet segíteni. Viszont, különösen a másik két darabot etalonnak véve, szerintem elég sok lett a rag- vagy ahhoz hasonló rím: a hat versszak közül négyben is van egy-egy.
Lehet, hogy mindezt elfödi a valóban felemelő tartalom - én viszont a forma felügyeletét vállaltam.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 8 - 04:36
Permalink
Méltó darabja a
Méltó darabja a trilógiának.
Kecses, finom, szép.