Jelenlegi hely

Fellegruhás este

Beküldte Csilla - 2016, július 17 - 11:54

Lombok fölött fehér bodorba bújt a fény,

fellegruhája irha, körbefutva prém,

szegélye csíkját est homálya bontja

borzongva rezgő szürke spárgarojtra.

Szellő jár, ellibeg, helyére csend terül,

a szívben megreked, de én seprem belül

az ottfelejtett, bús idők homokját,

miközben már az éjsötét borong át

porfelhők csücskén. Túl sok álmot rejteget

bekulcsolt szájjal is az égi mennyezet,

remegve súlya mintha rám szakadna,

s leroskadunk az ócska kerti padra.

Beburkolózva vár e gondba forrt világ,

reménye csüng, akár az angyaltrombiták,

ma megszeppenve néz, de látni fél még;

kutasd szemének tiszta csillagfényét.

Hozzászólások

hubart

2016, július 17 - 22:30

Permalink

Szép versedhez gratulálok.

Szép versedhez gratulálok. Válaszul rá ezek a sorok születtek:

Hajnali vigasz

Fáradt szemek ezüst csillagfénye lobban,
kósza álmok kelnek most a csillagokban.
Mosolyt fakaszt egyik, búra áll a másik,
s gondok közt gyötrődik égbolttisztulásig.

Bár töprengett százon, vigaszt talál eggyen,
hogy reggelre minden borút elfeledjen.
eloszlik a pára, hull az aranykéve,
az Isten járt megint az ember kedvébe…