Ígéret szerint

 
 
Soha nem volt még ennyi bánat 
az árva Föld ölén,
fagyott vize az óceánnak 
jégfüggönyt von körénk.
 
Nézz az égre fel, mennyi csillag,
mind sápatag ragyog,
a Tejútrendszer más kocsisnak 
adta az abrakot.
 
Sötétbe bújt az életkincstár, 
s a lélek nem dalol.
A Jóisten is könnyezik már
itt mélyen, valahol.
 
Megtört igénket por takarja,
fejfájuk szegletén
vérfoltnyi múlttá zsugorodva
a magányos remény.
 
Tudom, a jókat megsegíted,
az ígéret szerint,
de ne hagyja ez egyszer szíved
elszenvednünk e kínt.
 
Szemünknek tompa fénye cseppen,
a haldokló öröm;
virrasszunk egyre éberebben!
S a végszó: köszönöm.
 
 

Hozzászólások

Nagyon szép líra, szépen festetted meg a félelmeidet, véleményedet.

Csilla képe

Köszönöm szépen a véleményedet, kedves Becca!

Mysty Kata képe

 Küldetésed van ...hangod mindenkit elér!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Kedves Kata, úgy gondolom, hogy mindenkinek lehet, ha elvállalja... - ezt a választott mottód alapján nagyon jól tudod. :)

Haász Irén képe

Szép.

Csak hát, itt a földön kéne már egy kevés...

Csilla képe

Egy kevés...segítség? Magától nem jön.:) Köszönöm szépen a figyelmet!

Schvalm Rózsa képe

"Tudom, a jókat megsegíted,
az ígéret szerint,
de ne hagyja ez egyszer szíved
elszenvednünk e kínt."
Nagyon szép,gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Rózsa!

hubart képe

Nagyon jó vers, kedves Csilla. 

Csilla képe

Nagyon gyorsan íródott..., most másképp írnám. Köszönöm a véleményt!

hubart képe

Ha úgy gondolod, írd át! A nagyon jónál is lehet jobbat írni! :)  

Csilla képe

:) Mindig lehet! És lehet átírom, csak az is lehet, hogy az már egy másik vers lesz. :)