Ma egész nap fújt a szél,
S mint a korhadt kapanyél,
Nyöszörögtek az egek.
——-
Hideg kék volt a világ,
Féltek a tavaszi fák,
S indigóba bújt az ég.
—-
A vad Alkony a csillagokat leste,
Halálra kereste,
Fényüket lenyeste,
S indigó lett
Az Este.
—–
Mint szürke folt,
Elbújt a Hold,
És reszket
Ma a
Fény;
Mint kiábrándult emberek
Lelkében
A Remény.
——–
Szegény remények,
Hitek;
A világ: jéghideg.
——
A világ: sunyi jégverem,
Közömbös cinterem,
S talán nekem
Egyszerűbb lenne
Nélkülem,
De nem tehetem,
Mert Kedvesem
Velem.
—–
Cinikus, indigó egek,
És dacos emberek,
Bosszúsan fúj a kósza szél,
Talán kedélybeteg,
És tanácstalan odafent
A sötét fergeteg.
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, február 1 - 06:38
Permalink
...és most indigó lett a
...és most indigó lett a kedvem is.Brrr!
Tetszett.
Kőszeghy Miklós
2012, február 1 - 07:43
Permalink
Nagyon tetszik ez a vers, bár
Nagyon tetszik ez a vers, bár kissé szokatlan tőled a nem túl pozitív végkicsengés.
Mysty Kata
2012, február 1 - 16:49
Permalink
Nagyon szép szomorúsága
Nagyon szép szomorúsága ellenére.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Toma
2012, február 1 - 17:24
Permalink
Nagyon jó vers Laci. Jó látni
Nagyon jó vers Laci. Jó látni egyszer, hogy az érzelmeknek ez az oldala is ilyen jó vers írására késztet.
Nekem a szokásosnál nagyobb ritmusváltások tetszenek a legjobban. A dinamika.
lnpeters
2012, február 1 - 19:59
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)