Irodalomtörténeti szösszenetek - 16.
Petőfi Sándor is beleesett 1844-ben abba a hibába, hogy – Vahot Imre javaslatára – hagyta, hogy díszparasztot csináljanak belőle.
Hónapokon keresztül járt különféle társaságokba kucsmában és bekecsben, fokost tartva a kezében – mint népköltő.
Petőfi azonban huszonegy éves, irodalmi körökben teljesen járatlan fiatalember volt. Amikor rájött, hogy jelmezes bohóc, azonnal elhajította a maskarát, kilépett a szerepéből.
Díszparasztok a XX. századi magyar irodalomban is akadtak.
Mi több: álparasztok is.
Utóbbiakat Lengyel József a következőképpen kategorizálta:
Vannak valódi álparasztok, illetve hamis álparasztok.
A valódi álparaszt sohasem volt paraszt, de az érdeke valamiért úgy kívánja, hogy paraszti származéknak, esetleg valódi magyar népfinek adja el magát.
A hamis álparaszt ellenben – talán egyszer régen – valóban paraszt volt, viszont képes rá, hogy minden jövendőbeli kormányzat számára elfogadható paraszt legyen.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 12 - 12:48
Permalink
Itt is szeretettel olvastam.
Itt is szeretettel olvastam.
lnpeters
2012, szeptember 12 - 18:37
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2012, szeptember 12 - 18:02
Permalink
Ma is vannak ilyenek, nem
Ma is vannak ilyenek, nem halt ki a fajtája...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, szeptember 12 - 18:32
Permalink
Nem bizony!
Nem bizony!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
lnpeters
2012, szeptember 12 - 21:23
Permalink
Ilyen ez a magyar nyelv...
Ilyen ez a magyar nyelv...
Pete László Miklós (L. N. Peters)