Irodalomtörténeti szösszenetek - 9.

Sík Endre (1891-1978, Sík Sándor testvéröccse, Sík Igor édesapja) kiváló történész, író és külügyi szakember volt, a Kádár-korszak első felének egyik legjobb magyar diplomatája. A Külügyi Akadémia igazgatója volt, majd 1958-tól nyugdíjaztatásáig külügyminiszter.

Nyugdíjba vonulása után is fontos közéleti tisztségeket töltött be, például a Béke Világtanács elnökségében és a Társadalmi Szemle szerkesztőségében.

1970-ben több kötetben megjelentette visszaemlékezéseit.

Ebből lett a gond.

Azazhogy csak az egyik kötettel. Aminek Sík Endre ezt a címet adta:

Vihar a levelet

Valakiknek “odafent” nagyon nem tetszett. Lehetetlen már kideríteni, maga Aczél György adta-e ki a parancsot, esetleg valaki lejjebb gondolta, hogy dehonesztáló lehet a rendszerre nézve a volt külügyminiszter memoárkötete.

A könyv amúgy sikeres volt, de meg is osztotta az olvasókat. Lengyel József azt mondta róla, hogy igen pontatlan, viszont “sok anyag van benne”.

Nos hát..

A könyvet betiltották?

Na nem – akkoriban ez már nem volt divat, főleg nem egy volt külügyminiszter művével szemben…

Kivonták a forgalomból.

1971 januárjában terjedt el a hír Pesten.

Aki még tehette,  gyorsan beszerezte Sík Endre könyvét.