Itt nincs háború
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, március 14 - 12:12
Szerencsés nemzedék vagyunk talán,
világ-csatákba (jaj!) nem kerültünk... -
nem virult orgonánk más talaján, s
nem kellett hódolva szégyenülnünk.
Ötvenet-hatvanat leélt ember...
aránylag békében, csendben ébredsz -
benned ha felrémlik Az a rendszer,
vajon a könyvekből mennyit érthetsz?
.....
Filmeken nézed a borzalmakat...
folynak a betűkből véres sorok -
(szíveden repeszként fájdalmasak)
bensőd a sérülttel együtt zokog.
Ha vége, felöltöd szebbik ruhád,
kimész az utcára, tankok sehol -
üvegfal mögött az árcédulák...
felfelé, felfelé, mind mószerol.
Géppuska ropog a föld peremén,
messze van, nem hallik, bulira, hej -
dübörgő zenében ülsz hevenyén...
szavad csak szétpukkadt lufi-panel.
.....
Szerencsés nemzedék vagyunk talán,
(jaj!) világ harcában nem volt részünk -
de küzdelmünk vívjuk ezen hazán...
mert folyatni hagyjuk lelki vérünk.
Ötvenet-hatvanat leélt ember...
ha benned a béke, még remélhetsz -
becsülni kellene végre egyszer,
hogy sortűzre bizony sosem ébredsz.
(2016. március)