Karanténlét

H.Gábor Erzsébet
Karanténlét
 
Tavaszi szellő lengedez,
tárva az ablak, fáj a lét,
rabságom kínja megsebez,
szívemet bánat rágja szét.
 
Karanténlánc mi fogva tart,
koronás, ordas vírusok
okozzák kinn a zűrzavart -
fogolyként élni nem tudok!
 
Egyetlen mentsvár van talán -
képzetem szárnya messze visz,
apám kiszolgált asztalán
papír is van, meg penna is.
 
Gyűlnek az áldott verssorok,
korlátok, gátak, nincsenek,
s a Napból lángos fényt lopok!
Reményt a léthez, így csenek.
 
2021.03.14.
 

Hozzászólások

hubart képe

Ez is remek vers! Szeretettel gratulálok! :)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. :)

lnpeters képe

Szívemből szóltál, Zsike! Nagyon jó vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Laci! :)

Baranyi Imre képe

Kívűl-belül nagyszerű vers!

Gratulálok, Zsike!

Baranyi Imre

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Imre. :)