Léleksutból
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, február 24 - 18:03
Mindenik reggelen meghalok kicsit.
Kedvem léleksutból nehezen szökik -
látom, álomkörmöm lerágva tövig;
karmolatlan csöndben ásítok nihilt.
Szemeim résnyire nyílnak a fényben,
pillámra a reggel mintáit hímzem -
várom, e kínon csak kicsit enyhítsen
éjemlék-énemben szendergő vétkem.
Húzódnak bennem a felkelés izmok,
mozdulatlan vagyok, bár szívem harsog -
friss-vöröset buggyan a fáradt dalnok...
pumpál szorgosan, míg lét-ért tapintok.
(2016. február)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, február 25 - 22:51
Permalink
Évikém, Te csak reggel
Évikém, Te csak reggel haldokolsz kicsit...De a szíved harsog!Ez jó!!!!Szólj csak,szólj fáradt dalnokunk!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, február 26 - 20:43
Permalink
Nagyon köszönöm, hogy így
Nagyon köszönöm, hogy így látod, kedves Kata. :) Örülök jelenlétednek. Szeretettel. Éva