Leltár

Egy szemüveg,
esztékás keret,
seszínű, elhomályosult.
Ezen át látta a világot,
nem mindig tetszett, amit látott,
s olyannak vágyta, ami nem volt,
hát széppé tenni igyekezett.
 
 Két cipő. Utolsó pár cipője.
A Körúton csináltatta.
Magas szárút bírt vizes lába,
vajszín sevró volt újkorába’,
lyukacsos,  a  befűzős
pertlit, jaj,
hányszor fűzném ma…!
   Három harisnya, hátul varrott,
halcsont fűzőből,
ívben hajtott,
három csontfésű, kámeák,
fakult, lepréselt ibolyák,
és cérnakesztyű, horgolt csipke
(még lánykorából őrizgette),
s köves bross, havasi gyopár…
   Négy zsebkendő, vasalt, szegett,
bennük emléket őrizett,
kiürült kölnisüvegek
illatait
kötötte meg…  
    Milflőr, ezervirágú slafrok,
szivacsos, steppelt, jó meleg.
Mikor ezt hordta,
már nem mesélt,
mikor ezt hordta,
én meséltem…

És aztán lassan elment, szépen,
mint jó gyerek, ki
szófogadó és engedékeny.

Hozzászólások

Gyönyörű, ezt nem lehet könnyek nélkül olvasni..

Haász Irén képe

Köszönöm, Edina, én is bőgtem, amikor írtam....

hubart képe

Irénkém, ez  nagyon megható! A tartalomhoz jól illeszkedik a forma, olyan, mint egy emlékező fájdalmas zokogás. 

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, Feri. Széttördeltem, mint amikor szaggatottan, sírva, töredezetten emlékezünk vissza valamire, valakire. Nevelőanyám volt...

M. Karácsonyi Bea képe

Láttam magam előtt, a leírásod nagyon jól láttat, szép megható.

Haász Irén képe

Kedves Sea, köszönöm!

seni képe

Megható és szép.

Érdekes formájában felfedezhető a leltárra jellemző számolás.  

Haász Irén képe

Köszönöm, Enikő!