Lyukas ladikkal

Nincs remény, sem kelő Hold az égen,
könnyeim is elröppentek a széllel,
bánat ront, talán enyém az érdem,
lentről, valami pokolfajzat kémlel.
 
Létem csupán kezdetleges vázlat,
terheim már nemcsak nekem nehezek.
Mára hátrahagytam minden vágyat,
lyukas ladikkal Istenhez evezek.