Március

H.Gábor Erzsébet
Március
 
Kacsint a nap, és a március,
akár a kőgazdag Dárius,
úgy szórja kincseit, s mintha ma,
szivárványszínekkel játszana;
rózsaszín szirmokat szór felém,
s levelet bont ki a fák hegyén.
 
Zsibongó tavasz van. Lenge szél
suttog a fülembe, s úgy mesél,
akár egy hódoló férfiú. 
Nevetve hallgatom én, hiú.
Bolond vagy, csalfa szél! - gondolom,
s karomat kitárva bámulom
 
a felhőt dajkáló kék eget.
És most a napomnak része lett
ez a sok csoda, mi mind enyém,
bizsergő, jó érzés száll belém.
De szép vagy világ, csak ámulok,
áldásod napfénye rám csurog.
 
Hálával telik meg lágy szívem,
az élet ajándék, s elhiszem
azt, hogy az Istentől kaptuk azt,
s mellé a gyönyörű szent vigaszt;
szerelmet, imákat, csillagot,
feltétel nélkül... Ő, így adott.
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Bájosan szép tavaszköszöntő!

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Imre. :)

lnpeters képe

Köszönöm, Zsike! Felvidítottál, pedig bitang rossz volt a kedvem...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Örülök, hogy egy kicsit megmelengedhette a versem a lelkedet, drága Laci.

Ölellek. :)

hubart képe

Öröm volt olvasni szép tavaszi versedet, Zsikém! Gratulálok! :)

Csilla képe

Feltétel nélkül, bizony. Te pedig minket ajándékoztál meg a verseddel, Zsikém, köszönjük szépen! Ölellek :)

 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri, köszönöm szépen, Csillám. :)