Magamat kerestem

Hogyan is volt, hogyan nem?
magam elveszítettem,
megkeresni nem mentem,
nem gondolkodtam:
egy pillanatig boldog voltam,
saját tengelyem körül forogtam,
akár a Föld, de a tengely
összetört.
Volt egy kicsi szerencsém:
ismeretlen voltam én,
másoknak sem léteztem,
egészen elvesztődtem.
Odalett a boldogság,
sivár lett az egész világ,
fordultam egy teljes kört,
de nem követett a Föld:
egyszerre csak megállott,
mert forogni nem tudott,
az egész egy pillanatig tartott,
az öreg Föld nem volt boldog.
A pillanat segített: képzeletből
valóság lett,
a Föld folytatta az útját,
ami közben reám talált,
én azután nem bolyongtam,
mert magamat megtaláltam,
és nem csodálkoztak rajtam,
mindig ilyennek tartottak:
egyszer léteztem, máskor nem,
annyi telt ki belőlem,
s most, hogy megtaláltam
magam, a pályámra visszaálltam,
többé róla le nem térek,
talán akkor boldog leszek!