Majd magamért

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, december 10 - 18:56
Zokogásban szülessek majd újra...
magzatvizem sírásomból nyeljem -
gégefőmben új hangom serkenjen,
s portestemet dallal koszorúzza.
 
Ölelésben szülessek majd újra...
karok között öröm-énem nyerjem -
sosem kelljen gondterhet cipelnem,
batyu-hátam miatt, hason csúszva.
 
.....
 
Ne hagyjatok akkor engem cserben,
mikor egyszer újjá kell születnem -
körém állva ragyogjon arcotok...
ekkortól majd magamért harcolok.
 
(2015. november)

Hozzászólások

Becca

2015, december 11 - 09:25

Gyönyörű, és emberi, nagyon megérintett ez a versed kedves Éva.

Ölelésem.

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, december 11 - 21:39

Örülök, ha így van. Nagyon szépen köszönöm értő olvasásodat, folyamatos jelenlétedet nálam. Szeretettel. Éva

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, december 11 - 16:19

Az első vsz. képe nem éppen kedvemre való, ha magam előtt látom...:))))

Viszont főnyeremény a vers vége, az utolsó vsz...!!!

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, december 11 - 21:42

Köszönöm szépen, hogy itt voltál, szóltál. Pedig az első (főképp a nőknek) egyáltalán nem lehet idegen és kevésbé bensőséges "kép-halmaz", gondolatkapcsolat. Ám... nem vagyunk egyformák, lehet, hogy akad, akinek taszító, túl-naturális. Örülök, ha a vége mégis megfogott. Szeretettel. Éva

hubart képe

hubart

2015, december 11 - 22:26

Mindhárom szakasznak meghatározó szerepe van. Az első két szakasz egymás ellentéte, kiegészítője, a két alternatíva együtt alkot egységes egészet. A harmadik szakaszban a lírai én kiszól a versből az olvasóhoz, és arra kéri, hogy cselekvő tanúja legyen saját újjászületésének. Számomra ezt mondja ez a szép vers. 

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, december 12 - 12:48

Hálás vagyok értő olvasásodért, kedves Feri. Nagyon szépen köszönöm, megtisztelsz figyelmeddel. Üdv. Éva