Marcang
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, október 3 - 12:49
A dráma a gyomorban kezdődött,
s rágta magát beljebb a belekbe -
kínt hasított, étvágyat temetve...
minden ebéd beteg lett, fertőzött.
Száműzötté vált a szép, halódott,
helyébe csúf, deformált kép lépett -
torzult, groteszk világba rém révedt...
és becsapva önmagát - űrt pótolt.
.....
Reménytelen embermás öltözz át!
Lélekrongyod vesd tűzlék hevébe! -
Hittel varrass, szabódat cseréld le, s
fércelni sem tudhat majd az önvád.
(2015. szeptember)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Marcang.jpg | 42.56 KB |
Hozzászólások
Haász Irén
2015, október 4 - 15:36
Permalink
Nagyon jól illik a képhez a
Nagyon jól illik a képhez a vers, gondolom, ez inspirálta...nagyon jellemző Rád, stílusban, szókészletben. :)))
A végén tudhat majd helyett két szótagra húznám a ritmus miatt, pl. tudjon...
Sztancsik Éva
2015, október 4 - 17:53
Permalink
Irénkém! Az az őszinte
Irénkém! Az az őszinte igazság, hogy az ihlet belülről jött, a képet illusztrációként választottam hozzá, bár...nem volt könnyű dolgom. :) :( Köszönöm, ha be lehet azonosítani engem a soraim alapján, ez valóban megtisztelő vélemény. A végét nem írnám át, de értem a Te megközelítési módodat. Szeretettel. Éva
Nagygyörgy Erzsébet
2015, október 4 - 20:55
Permalink
Kedves Évi! Nekem nehéz
Kedves Évi!
Nekem nehéz olvasmány volt, de egyébként súlyos mondanivalót hordoz írásod...
Erzsike
Sztancsik Éva
2015, október 4 - 22:17
Permalink
Nagyon köszönöm, hogy
Nagyon köszönöm, hogy olvastál, Erzsike. Megértem, hogy nehezen emészthető, még nekem is. Sajnos elég sok nem túl vidám dolog akad körülöttem. :( De mit is szokott mondani egy nagyon jó ismerősöm? Fel a fej, ki a mell, menj tovább. :) Szóval: talán egyszer könnyebb lesz. (Van is egy efféle című versem.) Dekadens hajlamaim lennének? Nem tudom. Még ezen sem csodálkoznék. Viszont - ha ismernél személyesen - valószínűleg nem ez lenne a benyomásod... "hallomásból" tudom. Örültem Neked. Szeretettel. Éva
Bieber Mária
2015, október 5 - 17:39
Permalink
Tetszik. Mély, fájdalmas
Tetszik. Mély, fájdalmas sorok. Jól megírtad, kedves Éva.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, október 7 - 19:39
Permalink
Köszönöm véleményedet, kedves
Köszönöm véleményedet, kedves Mária. Megtisztelsz a tetszéseddel. Üdv. Éva
Mysty Kata
2015, október 5 - 20:06
Permalink
Nehéz megszólalni,
Nehéz megszólalni, megtapasztalt érzések...El kellene engedni..Ölellek!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, október 7 - 19:42
Permalink
Kedves Kata! Vannak dolgok,
Kedves Kata! Vannak dolgok, amiket azért nem lehet "elengedni", mert még nem emlék, hanem tevékeny rombolója létünknek. Ha emlék volna, most mindegy is, hogy fájó, gyötrelmes, kínzó avagy nyomasztó, bármi...akkor sokkal könnyebb a helyzet, én így tapasztaltam. Köszönöm aktív jelenlétedet, szeretettel. Éva