Mire megjön az ősz
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2019, augusztus 31 - 10:43
Mire megjön az ősz, kedvesem,
már csak halvány emlék maradok
madarak szárnysuhogásában,
egy régi, pillanatnyi csendfalat,
csillagok jéghideg szívében
a félbemaradt dobbanás, tán az leszek.
Mire megjön az ősz, kedvesem,
én már mindentől búcsút veszek,
hajamban nem motoz az őszi szél,
nem nyílik ki nekem minden este
az éj maga, s a Hold sem nevet,
ha elúszik a fellegek fölött.
Mire megjön az ősz, kedvesem,
már messze járok, mint az álmaim,
a Földet elhagyom, nem marad semmi,
semmi utánam, csak néhány, buta vers,
s némi hallgatag papírhalmaz,
amelyben örök lenyomatként, tán ott leszek.
Hozzászólások
Csilla
2019, szeptember 1 - 14:07
Permalink
Nagyon szép, őszi, borongós,
Nagyon szép, őszi, borongós, mélabús. Maradj még, máshol jobb?:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2019, szeptember 2 - 09:13
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Lehet, igazad van.
Puszi
hubart
2019, szeptember 1 - 15:32
Permalink
Cseppet sem buták azok a
Cseppet sem buták azok a versek! Te pedig ne menj sehova, mert itt a helyed közöttünk!
Nagygyörgy Erzsébet
2019, szeptember 2 - 09:14
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen, hogy olvastad, és hogy biztattok.
Kevésnek érzem magam ide, de lehet tévedek.
Erzsike