Mostoha mosolyok

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, december 22 - 19:44
 
Törékeny fény-testű, kicsike madárka,
milyen sorsod lehet a csecsemőházba'?
Törődnek ott veled? Eszel már eleget?
Sokáig húzódik, míg sebed beheged?
 
Számodra a család ismeretlen világ;
elhagyott az otthon, szétszaladtak cicák -
a kutyus sem ugat lenn a kertek alján...
emlékként kísérnek, múltjukat siratván.
 
Ugyan miről tehet egy ártatlan gyermek,
hogy csatát felette téves eszmék nyernek?
Lehet neked kocsid jogosítvány nélkül... 
lehet lányod is, de észt nem adnak férjül.
 
Munkámból adódón sok hasonlót látok
és kívánom szívből: áldás szálljon rátok -
intézetben nevelt gyengécske palánták...
"szeretet" szavunkat szülétek gyalázzák.
 
Mégse törjek pálcát, legyek megértő nő;
én is anya vagyok, lélekkel fertőző, s -
oly örömmel adnám, átadnám a "kórom"...
nem álmodnál Te sem lelenc-takarókon.
 
(2015. december)

Hozzászólások

Becca

2015, december 23 - 05:56

.....

Most valami szépet kellene írnom, de nem megy, mert nehéz megszólalni a vers után.Megérintett, és megmozgatta bennem az anyai ösztönt.

 

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, december 23 - 16:42

Nekem az is nagyon sokat jelent, Becca, hogy elolvastad, s (mint említed) hatott rád. Véleményed mindig fontos nekem, mert elismeréssel adózóm azért, amit verseléseddel közvetítesz. Köszönlek szeretettel. Éva

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, december 23 - 14:46

Kedves Éva!

Súlyos témájú versedet szeretettel olvastam. Munkámból adódóan nekem is van számos tapasztalatom ilyesmiről. Ezek a történetek nemcsak karácsony környékén, de egész éven át szívszorítóak.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, december 23 - 16:45

Mária kedves!

Egyáltalán nem az Ünnep alkalmából íródott, hiszen még az ősszel hozzá-fogtam, csak... eddig húzódott a kidolgozása. Valamelyest most már elfogadhatónak tartom, azért közöltem. Szeretettel köszönöm hozzászólásodat, megértésedet a tartalom iránt. Éva