Nagyapám emlékére (Nyíradony 1997)
Beküldte Zsolt74 - 2012, április 25 - 12:56
Temetőbe készülődvén,
Virág lesz a sírodra.
Ez a fájó emlékezés
Vigasz csendes magányomra.
Elfeledett vágyak, álmok,
Megoldatlan titok, talány.
Neked adok minden napot.
Mint megkésett szép vallomást.
Mert becsapott a sors minket,
Elvette miért élhetünk,
Valóságból rossz álom lett,
Melyből fel már nem ébredünk.
Egyszer, talán másik létben
Találkozni fogunk mi még.
Örök élet lesz a mennyben,
S vár ránk minden, mi jó, mi szép.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, április 26 - 14:07
Permalink
Mindig van remény.
Mindig van remény.