Nap és Föld
Beküldte kékszem - 2015, szeptember 27 - 07:25
A hajnal jelzi:itt van a reggel,
s kezdődik a nap sok gyötrelemmel.
A fáradt föld csak alig forog már,
a bóbiskoló nap nehezen jár.
Bágyadt napok sorakoznak rendben,
bizonytalan minden nap Keleten.
Onnan jönnek, merre mennek vajon,
itt maradnak, s részt vesznek a toron?
Szomorú nap: kit temetnek megint,
elveszejtik a föld magyarjait?
Látja a nap, nem tud tenni semmit,
úgy gondolja, hogy ő akkor alszik.
A föld szeretne mozdulni innen,
de akkor lesz majd más a helyiben.
Nap és a föld együtt tanácskozik:
erősek ők, a csatát megnyerik.
És a föld nem mozdul a helyéről,
a nap mosollyal indul Keletről,
jól érzi magát újra az égen,
történik minden, ahogy régen.
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, szeptember 28 - 20:17
Permalink
Versedben halványan (vagy nem
Versedben halványan (vagy nem is halványan?) bújtatott szorongást érzek, mely a jövőnkre vonatkozik. Picit oly módon, mint az előzőben - más által írottban - olvastam. Elszomorít bizony engem is, de...nekünk már nem nagyon van itt mit tenni. A fiatalabbak talán inkább fejükhöz kaphatnának. Bár ők meg tapasztalatlanok és alig látnak tovább pár évnél. Megosztott ez az egész. Talán szándékosan, talán kevésbé. Vergődünk az információ-halmazban és várjuk a...megváltót? Hmm. Üdv. Éva