Nógató

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, február 21 - 15:48
 
Megállíthatatlan volt a lendület,
ami okozhatta csúfos vesztüket -
(csatatér az élet, későn ébredők;
sokaknak a bátrak sosem érthetők)
 
Kikerülhették a fontos nyomokat.
Apró ómen-gyermek sírva noszogat.
"Figyelj, figyelj kérlek - ordítja a csöpp -
kalandtalan ember, gyűl benned a csönd."
 
Átaludhatták a sorsuk garmadát,
mélán merenghettek ezer hajnalt át.
"Ébredezz hát álmos, kábult, talányos,
elfogyott az álom, lépj hát, varázsos."
 
Megállíthatatlan volt a lendület,
ami okozhatta csúfos vesztüket -
(káprázatban járók, későn ébredők;
a rózsaszín felhők még nem élhetők)
 
(2016. február)
 
 

Hozzászólások

Becca

2016, február 22 - 19:06

Szeretettel jártam itt, sok benyomás ért a verset olvasva.

Misztikus, és a tudat, és a tudatalatti játszmája talán minden.

És kell sokszor a nógatás, ismerős érzés.

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, február 22 - 20:06

Becca kedves!

Biztos vagyok abban, hogy ez a szöveg a legkevésbé sem értelmezhető könnyen. :) Ha nem én írtam volna, akkor nekem sem menne simán. ;) (Több síkon próbáltam mozogni és... nagyon bennem volt ez a vers már hónapok óta. El kellett mondanom. :) ) De nagyon örülök annak, hogy hatott Rád és szívből köszönöm látogatásodat. Éva

hubart képe

hubart

2016, február 22 - 22:45

Bevallom, nem jöttem rá, miről szól a versed. 

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, február 22 - 23:39

Kedves Feri!

Nagyon röviden: arról, hogy ne aludjuk át a lehetőségeinket, figyeljünk a jelekre (az előttünk járók nyomaira is) és többet éljünk, mint álmodjunk. :) Örülök, hogy olvastál, szeretettel láttalak. Éva

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, február 23 - 18:03

Kedves Éva!

Kettős érzés van bennem: formailag nagyon tetszetős a versed, a rímek visznek, egymásnak felelgetnek, nagyon ott vannak! De a tartalom megfejtése bizonytalanul megy: lehet, hogy ébredésre akar a vers nógatni, arra, hogy az ábrándozást félretéve, a káprázatok közül lépjünk ki a valóságba, de közben nyomatékosan azt is állítja, hogy aki lendületesen él, arra csúfos veszteség vár. Élni vagy álmodni? Soraid alapján egyik sem az igazi.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, február 23 - 19:28

Kedves Mária!

Nagyon köszönöm, hogy olvasásra és bizonyos mértékű elemzésre méltattál. :) Elismerő szavaidnak őszintén örülök. Teljesen jó úton jársz az értelmezés(emben), csak a legutolsó megjegyzésed sántít picit. A csúfos veszteség lendülete volt megállíthatatlan és nem pediglen a lendületes életről állítottam, hogy "vesztes". Elhiszem, hogy nyakatekert vagyok. :) Óriási elnézést kérek kificamodott szemléletemért. :) ;) Szeretettel láttalak most is. Éva

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, február 24 - 16:13

Tehát valahogy így:

Megállíthatatlan volt a vesztüket

okozó lendület...

(A szótagszám nem stimmel, de a logikai sorrend ezek szerint ez lehet.)

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, február 24 - 18:02

Igen, pontosan így, csak az én nyakatekert módomon. :) Köszönöm szépen, hogy visszatértél.