Palackposta

Beküldte Csilla - 2017, szeptember 1 - 00:28
 
Konok szemekkel, már a csendbe bújva,
nagy álmodásban élek itt a földön.
Porrá s kaviccsá bont a szél le újra,
kitelt időmet szűk palackba töltöm,
 
s a végtelen vizekre rábocsátom,
amíg borongva hull az ég ezüstje;
túl annyi éven, gáton és mocsáron,
a mély dacos hullámait leküzdve,
 
most fénylik át a véges messzeségen,
majd semmivé folyik, vagy túlra csobban,
talán kifogja egy halász az éjben,
s feltámadok, – ha olvas – új dalokban.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, szeptember 1 - 16:05

Miért e borongás...?

De ha így csinálod, jöhet...!!!!

hubart képe

hubart

2017, szeptember 1 - 18:24

Nagyszerű teljesítmény megint, kedves Csilla! Irigylésre méltó képi kultúra, merész asszociáció,  és mindent szépen végigvezettél, telitalálat a befejezés - öröm ilyen verset olvasni! Szeretettel gratulálok!  :) 

Csilla képe

Csilla

2017, szeptember 1 - 20:14

Köszönöm, Irénke és Feri! Örülök a figyelmeteknek és a kedves véleményeknek! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2017, szeptember 2 - 09:09

Gyönyörű, megérintő a versed, Csillám. Igazi versélmény volt, mindenféle szempontból.

Szeretettel gratulálok:Zsike :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, szeptember 2 - 10:07

Elégia ..egy gyönyörkategória!Köszönöm!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, szeptember 2 - 11:11

Kedves Csilla!

Gyönyörű vers, néha kijön a bánat is, s hagyni kell hagy follyon el...

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2017, szeptember 2 - 17:44

Kedves Zsike, Kata, Erzsike!

Köszönöm! :)

 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/