Pesszimista panasz
(Lélekrokkant)
Gondolhatnék arra, hogy milyen érzés volt,
amikor bizalmam, hitem rommá rogyott -
amikor úgy láttam, kedvel a Lét, holott
akkor már régesrég másokra pocsékolt
megértést, törődést, szeretetet, mosolyt.
Becsapva, csüggedten álltam és csalódott
lelkem csillámokra szóródva halódott...
míg döbbenten lestem kívülről (jóbolond)
mire véljem mindezt? Kérdezgettem Istent,
majd utóbb a Sátánt, de hallgattak nagyon -
s kérdeztem én őt is, kitől felgyűlt bajom,
ám "igaz" válasszal senki meg nem tisztelt.
Félelmem elfogyott. Pokolhoz bilincselt
az összes rettenet, mi duzzasztja valóm -
ördöggel, angyallal fekszem egy takarón,
mégse óhajtanám, hogy Sorsomat lincseld.
Gondolhatnék erre, de hessintem gondom,
békejobbot nyújtok a gonosz kezének -
bennem harcot vívnak gaztettek, erények,
nyugtom a végén lesz, a pokol-porondon.
(2015. szeptember)
Hozzászólások
Becca
2015, november 5 - 08:17
Permalink
Remélem megbékélsz, és jó
Remélem megbékélsz, és jó irányba tudod terelni a sorsodat. Hiszen különböző útravalókat kapunk, és a mi feladatunk a legjobbat kihozni belőle.
A versed nagyon szép, megérintett. Kiemelném a két utolsó strófát, a zárás is nagyon jó lett.
Sztancsik Éva
2015, november 6 - 21:57
Permalink
Kedves Szófia! Véleményed
Kedves Szófia!
Véleményed érző/érzékeny lélekről vall, de (szerintem) életútjaink és a különféle akadályok, tragédiák mások által nehezebben átérezhetőek, ha mi még nem tapasztaltunk olyasmit, amit (szerencsénkre) nem gördített elénk az a sokat emlegetett sors vagy a véletlen vagy (netán) egy-két másik ember vagy a csoda sem tudja, hogy micsoda. Látogatásodat köszönöm szépen. Nagyon örültem. :) Üdv. Éva
hubart
2015, november 5 - 12:48
Permalink
Versed nagy erénye a
Versed nagy erénye a természetes emberi beszédhez igen közel álló nyelvezet. A tartalomhoz csak annyit szólnék hozzá, hogy a gonosznak nem szabad békejobbot nyújtani, mert ezzel segítjük, cinkosává válunk. Ha nem tudjuk legyőzni, akkor kikerüljük. Szépek a felező tizenketteseid, jól alátámasztják a narrációt.
Sztancsik Éva
2015, november 6 - 21:42
Permalink
Kedves Feri! Örülök, hogy
Kedves Feri!
Örülök, hogy szóba-hoztad a "természetes emberi beszédet". Legtöbbször azon vagyok, hogy érthetően, ne rébuszokban mondjam el azt, ami kikívánkozik belőlem. S mégis...legyen azért kicsit "költői", ne csak a naturalista, túlságosan hétköznapi (általam szemlélt) világnézet. A gonosz (Sátán?) szó - véleményem szerint - nem kifejezetten egy dologra mutathat. Én (úgy vélem) képessé tettem magam arra, hogy elrugaszkodjak ezen kifejezés általános megítélésétől. Asszociációim egész tárháza dübörög a fejemben. Véleményedért igen hálás vagyok, szívemből köszönöm. Üdv. Éva
Bieber Mária
2015, november 6 - 15:06
Permalink
Kedves Éva! Gondolataidhoz
Kedves Éva!
Gondolataidhoz szeretnék pár gondolattal csatlakozni. Ismerős az érzés: lélekrokkantság. Azzal sem vagy egyedül, hogy jó és rossz egyidejűleg küzd benned/bennünk, emberekben. Tudhatjuk, hogy ez a küzdelem az életünk végéig fog tartani. Persze, vannak jobb, fényesebb, szárnyalóbb periódusok is. De a mélyponton, a legkilátástalanabbnak tűnő sötétségben sem szabad a gonosznak jobbot nyújtani, tőle bármi jót várni, és már eleve pokolra szántként gondolni magunkra. Nem azért születtünk, hogy rossz sorunk legyen, és a végén a pokolba jussunk. Fölfelé kell kapaszkodni, én Istennek hívom azt az örök erőt, Aki végsősoron fölemelhet, ha együtt igyekszem működni Vele.
Szeretettel olvastam versed. Gondolok Rád.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, november 6 - 21:56
Permalink
Mária kedves! Mindenekelőtt:
Mária kedves!
Mindenekelőtt: örülök, hogy láthatlak. :) Ha figyelmesen olvasol (s biztosan úgy teszel), az elején/közepén utalásaim vannak személyes történésekre. Engem már beszippantott az a csúfság, amit...most teljesen mindegy, hogy milyen néven nevezünk. Nem hinném, hogy kikeveredek abból, amibe süllyesztett, viszont: az én megéléseim az én megéléseim. Ezek sosem lehetnek másoké, ezeket sosem írhatja meg senki, csakis én. És legalább arra az egyre büszke lehetek, hogy képes voltam valamennyire felegyenesedni a mocsárból, s úgy-ahogy (olyan-amilyen) érzeteket, hangulatokat közvetíteni. Talán ehhez szükséges volt az, ami előtte történt. Nem tudom. Ha attól váltam ilyenné, akkor lehet, hogy még meg is köszönöm ezt egyszer valakinek. :) Ám Neked biztosan köszönöm felemelő, bátorító, kedves szavaidat. Békességet sugárzol. Irigyelni-valót. Én szintén megszültem a saját békémet, de kicsit vadóc a szentem. És nem is csodálkozom rajta, mert ...én vagyok az anyja. :) Szeretettel. Éva
Bieber Mária
2015, november 11 - 16:46
Permalink
Kedves Éva! Sajnos,
Kedves Éva!
Sajnos, mostanában annyira le vagyok terhelve, hogy kevéske időt tudok csak elcsenni szeretett hobbimra: a versolvasásra, a versírásra pedig szinte 0 percem jut.
Alig vártam, hogy visszatérjek ide... Minden mondatodra bólogatni tudok. Egy kívánságom maradt: Bárcsak át tudnád fordítani az utolsó sort pozitívabb kicsengésre: persze, elsősorban Magadban, aztán az olvasóid számára is.
Üdvözlettel és szeretettel!
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, november 12 - 19:22
Permalink
Drága Mária! Ígérem Neked,
Drága Mária!
Ígérem Neked, hogy kérésednek eleget fogok tenni és... ha más miatt nem is, de miattad mindenképpen átírom az utolsó versszakot. :) Azt nem ígérhetem, hogy azzal fog tovább "futni", ám... lesz egy olyan változat is. Örülök, hogy ismét betértél, nagy szeretettel fogadtalak, hallgattalak. Sajnos (úgy érzem), hogy nekem is egyre kevesebbet osztanak az időből, mintha fele annyi sem volna, mint pl. 20 éve. :) :( Ki van ez találva kérem. Pedig inkább annak adnának többet, aki idősebb. A fiatalabb hadd rohanjon utána, ő még jobban bírja. ;) Szép estét! Éva