Profánk

Farsangkor a fánkot hab írja,
Aki lyány, tiblábol, ha bírja.
Szalagos vóna jó belőle,
Hiszen a legénynek ez kőne.

Szakácskönyv elibém, kitárom,
Óvasom, nézem én, míg látom.
Miből is mennyi köll a tálba?
Ne süssek süteményt hiába!

Kimérem először a lisztet,
A tejet fölibé, de nyiszlett.
Duzzad már a kovász, kivárom,
Ettől majd nődögél a fánkom.


Béöntöm mindet egy fatálba,
Úgy vélem, nagy lesz a hatása!
Egy tojás, két tojás... vagy három?
Az eszem máshol jár, sallárom!

Hiába csapkodom, csak ragad,
Miként a csiriztől lapra lap.
Kelni se hajlandó, csudába!
Én mondom, lesz inkább csúfsága!

Nem csak holt, vásott is a tészta,
Tán hamis a recept, vagy tréfa?
Térülök-fordulok, üzenek:
Ne várd a pampuskát, én megyek!

Vedd inkább télűző kalapod,
Kössél rá tűzszínű szalagot,
Csókot adj, ne egyet, sem kettőt,
Fánkommal várok egy esztendőt!

 

Hozzászólások

Baranyi Imre képe

Vidám vers.

Egyszeribe jókedvem kerekedett tőle... :-)

Baranyi Imre

Kankalin képe

Kedves Imre, vidámságból kevés jut mostanság. Örülök, hogy sikerült egy kicsivel megtoldanom. :)

 

hubart képe

Az sem lehet rossz, de tuti, hogy a fánkoddal sem vallanál szégyent! :D 

Kedves, humoros versedet  itt is, most is örömmel olvastam! :) 

Kankalin képe

Köszönöm szépen, kedves Feri! :)

Lehet, hogy már elfelejtettem, hogy kell fánkot sütni. Annyira beleéltem magam ebbe a versbe, hogy még a végén tényleg ilyen lesz. :)