Rigmus - másodrendű állampolgároknak ajánlva

A motiv ációt, szenvedélyt, indulatot megértem, de a tartalmat nem tudom elfogulatlanul szemléln: két testvéremmel együtt olyan lakásban nőttünk fel, ahol mindkét szülő gyárkéményként füstölt. Egy nagyon sok köbméteres légtérben is azonnal megérzem a bagó szagát és ha tehetem, menekülök. Az persze más kérdés, hogy az ügy kapcsán miféle lobbik milyen érdekeiket csempészik bele a törvénybe. Van egy álmom: ha nagyon szigorú előírásokkal is, de két-három generáció alatt elérhető, hogy a nikotinfüggők olyan formában elégítsék ki a szervezetük nikotin-éhségét, hogy az csak nekik maguknak ártson vagy használjon.

Itt már régen nem lehet dohányozni sehol sem.
Hosszú évekig mellettünk volt a dohányzószoba, és a falon átjött a füst. A kollégám asztmás, és ott fuldokolt velem szemben, én nem vagyok az, de én is fuldokoltam... Aztán azt mondták, hogy az épületen belül nem lehet, így mindketten fellélegeztünk. Persze a dohányosok évekig jártak vissza stikában, én meg mentem át megkérni mindegyiket, hogy legyen szives hagyja abba, mert megfulladunk... némelyik abbahagyta.

Kifejezetten örülök, mert az éttermekben sem tudtunk leülni, főleg nem a gyerekkel, most már lehet nyugodtan enni, köhögésroham nélkül.

A dohányosok meg kimennek az ajtó elé mérgezni magukat :))) A cigivel én ugyanolyan kemény vagyok, mint minden más ilyennel (alkohol, drog...)

 Minden szenvedély káros nemcsak

az adott személy egészségére, mindannyiunkéra !

 DE  a tiltások helyett REND lenne szükséges a FEJEKBEN!

Kosztolányi Dezsö: Hajnali részegség /részlet/

"Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek. "

Félre ne értsetek. Nem azért idéztem ezt a részletet,
mert úgy gondolom, hogy akinek van valamilyen szenvedélye,
azt magasztalni kell... Nem. Egyszerüen csak el kell
fogadni, magát az Embert, olyannak, amilyen.

Én megértelek, és nagyon jó a versed.

Barátsággal: Barna

Átérzem a mondanivalót...nem vagy egyedül, itt a második megrögzött dohányos.:))