Ringó rét volt…
Rét volt… egykor
színes virágszőnyeg…
ringta báját
lányka fejfedőnek,
s boldog volt, ha
szirmát egy-két lepke
örömtánccal,
mézcsókkal illette.
Napfényfüzér
ragyogott az arcán,
ha libegett
főkötője tarkán.
Pajkos széllel
csengettyűje játszott,
s hallgatta a
kék harangvirágot.
Csodálta a
réti margarétát,
a virágok
áldott királynéját.
Így teltek a
napok, így az éjek,
nem volt félszeg
a pacsirta ének.
De egy napon
gépek jöttek sorba,
a markolók
kiéhezett torka
felfalta az
összes vadvirágot,
s lenyelte a
földi mennyországot.
Acélfoguk
feltörte a földet,
nem hatottak
a fájdalmas könnyek.
Pedig, hogy sírt
minden érző lélek,
s mire csend lett,
elhalkult az ének.
Ringó rét volt,-
most autópálya,
százezer mag
bitumen fogságba’.
Százezer mag
leheletnyi sóhaj,
nem hallod már,
győzött a motorzaj.
Hozzászólások
Csilla
2024, január 16 - 21:18
Permalink
Ez nagyon jó lett, Ági,
Ez nagyon jó lett, Ági, gratulálok! A témaválasztás is tetszik.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Vaskó Ági
2024, január 17 - 11:38
Permalink
Nagyon megtisztelő a
Nagyon megtisztelő a véleményed, Csilla.
Vaskó Ági
...
2024, január 17 - 09:20
Permalink
Nemsokára
Vaskó Ági
2024, január 17 - 11:59
Permalink
Megtiszteltél a
Vaskó Ági
hubart
2024, január 17 - 13:28
Permalink
Eredeti téma, jó vers.
Eredeti téma, jó vers.
Mi, itt Erdélyben örülnénk már az autópályának, de a munkálatok olyan lassan haladnak, mint a Luca széke, mert a rászánt pénz valahol mindig eltűnik.
Vaskó Ági
2024, január 18 - 08:11
Permalink
Tudom - tudom, semmi nem jár
Vaskó Ági