Senkit se

Gyilkos az Isten,
gyilkosban hittem -
megölte álmom...
Senkit se áldjon.

patakzó vérben
fürdik a holnap
hideg ráz éppen
nézem a holdat
reszket az éjjel
jajgat az óra...
fröccsen sötéttel
agyam padlóra
üveg-tekintet
bámul mellettem
pillád legyintett
hulla-meredten
átkozott este
átkozott reggel
átkozott leste
önkívülettel...
döglött a madár
halott az ember
hallgat a szamár
bolond a mester

Gyilkos az Isten.
Gyilkosban hittem.
Megölte álmom.
Senkit se áldjon.

(2015. november közepén)

 

Hozzászólások

döglött a madár
halott az ember
hallgat a szamár
bolond a mester

Feszít, lüktet, kiabál, illata van, mozgalmas. Isten talán nem gyilkos, bízzunk benne, de megértem a hozzállást.

Jól megírtad!

 

 

Sztancsik Éva képe

Kedves Becca!

Igen, tudom, hogy minimum fura megközelítés ez. Ám úgy vélem, hogy aki a halál szorításában vergődik, az nem a napi politikán vagy a világ gondjain morfondírozik. :( Én így bírtam most ezt megközelíteni... nem ment máshogy. De elfogadok egyéb nézőpontokat, sőt, egyet is értek többekkel. Köszönöm szépen látogatásodat, véleményedet. Éva

hubart képe

Megértem ezt a hangot is, de nem tudom elfogadni. A pillanatnyi kétségbeesés írathat ilyet az emberrel, de aludni kell rá néhányat, és átgondolni, mielőtt közé teszük. Mert kicsit olyan ez, mint az öngyilkosság - meggondolatlan, indulat sugallta lépés. Remélem, nem bántottalak meg a hozzászólásommal, mert nem az volt a szándékom.  :)

Mysty Kata képe

 Átgondoltad?!Nihil.. nem lírai hang!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Kedves Kata és Feri!

Valószínűleg igazatok van. Bár épp a pillanatnyi kétségbeesést, a halál másodperceit próbáltam érzékeltetni, amikor az ember túllép azon a szinten, hogy mérlegelni bírjon. Elnézést, hogy ilyen jelentéktelen eszközökkel tettem ezt meg, biztosan rosszul csináltam. Ám köszönöm szépen, hogy itt voltatok és elmondtátok véleményeteket. Üdv. Éva