Születésnapodra

Fájdalomküszöbödbe botlottam,
ott rejtezett a tiszta hó alatt,
a keresztfádról esett le még,
tán amikor az ég meghasadt…

Atyád teremtése az a fa is,
amelyből alkalmi bölcsőd készült,
egy ács keze formálta jászol,
egy ácsnak, kit szűz anya szült…

Úgy lett gyermekből bölcs, felnőtt férfi,
ahogy a fából készül jó anyag,
engesztelő helyettes halál,
miképp a szög üt át rostokat…

A fa a kapocs, melyben felnőttél,
születve, dolgozva, s feszítve meg,
Te nem gyermek vagy: férfi és Úr,
áldozatod bevégeztetett…