Szürkén néz ránk a márciusi ég

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Gyertyánk talán kissé lassabban ég.
Szent Kikelet!
Telet
Feled
Az Ember;
Létet, jövőt,
Reményt és célokat
Kitűz,
Vagy újra szentel.

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Egyszer az összes gyertya csonkig ég.
Szent Kikelet!
Virág nyílik,
A derű újra éled;
Ilyenkor érezzük,
Hogy élünk,
Változunk,
Hogy belénk olvadnak a megélt évek,
Hogy csupa újjászületés
Az Élet.

Száz pillanat
Bennünk marad,
A Tavasz meg nem áll.
Mire megszokjuk,
Tüstént itt a nyár,
A pillanat
Gyorsan szalad,
Útját az idő egykedvűen futja,
Megállítani
Még Faust se tudja;
Még élünk. még
Az Emlék
Menedék;
Míg őrizzük,
Nem tipor ránk még a kerék;
Élni,
Örülni
Sohasem elég;
Szürkén néz ránk a márciusi ég.