Szabadosság

 
 
Hányszor volt alkalom, tett mégsem lett…
Nem bántam meg soha és most sem bánom.
Csak azt nem tudom, ma erényem ez, 
vagy jellembeli fogyatékosságom?
 
Mezítelen e kor, mint szédült tyúkok
a nők testet-lelket világra tárnak.
Az ész bújik, a bomlott világ túloz, 
s ők nem érzik, hogy árucikké váltak,
 
s ha tudják, az se baj! A pénz az úr, 
önérzet, jópofi, egó rogyásig.
A szerelem szó háttérbe szorul, 
szepegő csendben lassan elvásik.
 
Habzsolj mindig csak húst hússal, mint ők, 
s a féktelen tort ínség követi.
Félek, egyszer az iszlám győz, s a nők 
minden jogát árokba löveti.
 
 
2023.

Hozzászólások

hubart képe

Érdekes témát vetettél fel, Irénkém! Sokan érezzük, gondoljuk ugyanezt, de ritkán tesszük szóvá alkotásainkban, ezért külön is örülök ennek a versnek. Minden szavaddal egyetértek. Szépen és jól megírtad, a vége nagyot szól, de sajnos,  igenis valós ez a veszély! Gratulálok a versedhez!

 

Csilla képe

Mindenképp erényed. Egyik oldalon ez, másik oldalon az... Az arany középutat kéne megtalálni mindenkinek. Jó vers, gratulálok!

 

Kemény vers, de tényleg ez van...

Haász Irén képe

Köszönöm a véleményeket!

hzsike képe

Ijesztően bátor, és igaz vers, csak be ne jöjjön a jóslatod, Irénkém. Sajnos, hogy ilyen világot élünk. Az ember is árucikké válik, és semmi biztonság, semmi biztató jövőkép.

Ölellek szeretettel. :)