Szeptember közepén

 
Rezgő sugárban lombos távolok
még zöld-puhán az égig érnek,
de csakhamar ragyogva rácsorog
ezüstfehérje már a télnek.
 
Felbőg a mély, agancsa rézarany
hegyén a csillagot kigyújtom, 
elhallgatott minden fontos szavam
itt fénylik rég a gyűrűsujjon. 
 
Te érted azt, szemedben csend vagyok,
de néha túl dacos, mogorva,
mint felkavart vizű morotva, 
 
ha csókaszárnyakon sötét napok
holt nádasában tünde ősz sajog,
s a vesztesek dalát zokogja.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Ó, de szép, lírai szonettben szól a dalod, Drága Csilla, ilyet nem minden nap olvas az ember! Köszönöm az élményt és gratulálok! :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Elringatott remek szonetted. :)

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm szépen Nektek! :) Ha élmény volt, akkor az nekem öröm. :)

 

Mysty Kata képe

Nagyon, nagyon....SZÉP!!!!!

Kapsz egy virtuális ölelést!!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Gyönyörűséges...!!!

Minden kritika szándéka nélkül mondom, hogy nem világos egészen a második vsz első fele....

M. Karácsonyi Bea képe

Én sem értettem először a második strófát..:)

Aztán most negyedszerre olvasva, ahogy mondják, átjött. Szerintem zseniális szonett.

Csilla képe

Kata, Irénke, Bea, köszönöm szépen megtisztelő figyelmeteket és minden véleményt, észrevételt! A kérdéses sorokban (természetesen) szarvas bőg a mélyben.:-)